HU
Sajtómegjelenések

Szavak, tettek

2016.04.26.
Kommunikáljunk erőszakmentesen! Erőszakmentes kommunikáció. Vajon mit takarhat ez az összetett kifejezés, amelynek külön-külön mindkét fogalmáról van némi elképzelésünk? Az utóbbiról talán konkrétabb definíciót tudunk adni, míg az „erőszakmentesség” meglehetősen szubjektív meghatározás alá esik. Egyáltalán, mit nevezünk erőszaknak? És mit jelenthet a kommunikációban? Bizonyára nem csupán azt, amikor kiabálunk és csapkodunk. Tágabb értelmezésre gondolhatunk...

Ilyen kérdések és gondolatok járnak a fejemben miközben Rambala Évához és Szentpéteri Juliannához, az erőszakmentes kommunikáció trénereihez igyekszem annak reményében, hogy tőlük hamarosan minden kérdésemre választ kapok. Ez így is van. Kérdezek és ők felváltva, egymást kiegészítve korrekten válaszolnak. Már jó ideje beszélgetünk, mégis folyamatosan az az érzésem, hogy nem tudom megfogni a témát, pedig azt hiszem, fejben már megértettem az erőszakmentes kommunikáció lényegét:


Először is fontos, hogy a külső elvárások helyett a saját értékrendemnek akarjak megfelelni. Ez az alapfeltétele annak, hogy ki tudjon alakulni a belső egyensúlyom, ami elengedhetetlenül szükséges egyrészt ahhoz, hogy felismerjem a kommunikációm során megjelenő motivációimat, másrészt ahhoz, hogy ilyen helyzetekben bízni tudjak abban, hogy saját magam és a másik számára(!) egyaránt fontos, amit szeretnék. Innentől kezdve egy sokkal rugalmasabb hozzáállású, ezáltal harmonikusabb életet tudok élni. És ha ennek ellenére lesznek konfliktusaim, amik természetesen elkerülhetetlenek az ember életében, akkor képes leszek arra, hogy minden esetben feltegyem magamnak a kérdést, valóban az foglalkoztat, aggaszt, idegesít a témával kapcsolatban, amit kommunikálok, vagy egészem más mozgatórugók irányítanak. Amint rájövök az  igazi motivációmra, amit ki is tudok mondani, emellett bízom a másik megértésében, valamint képes vagyok arra, hogy az Ő érzéseit is meghalljam, máris könnyebben találunk olyan megoldást, ami mindkettőnknek megfelel.


Jó, jó, igazán szép ígéret, de folyamatosan az jár fejemben, hogyan is működhet ez valójában... Mikor is Éva elmeséli egy személyes történetét, amiben megértést tanúsított a testvére felé, akivel kapcsolatban becsapva érezte magát, mert öccse elhallgatta előle édesanyjuk betegségét. De mindezt azért tette, mert Éva másnap külföldre utazott hosszabb időre és úgysem tudott volna mit tenni… Ekkor jön az első Igazi kérdésem…



Elvarázsolt kastély

Csodálatos, ha folyamatosan megértéssel fordulunk a másik emberhez, de mi van akkor, ha ő ezt folyamatosan kihasználja? Nem rég voltam egy hasonló szituációban. Valódi megértést tanúsítottam, egy emberrel szemben, mert rádöbbentem, hogy félelemből csapott be. A következmény hazugságok sorozata lett. Éppen most küzdök a legutolsó esettel, de nem nagyon boldogulok vele. Éva lecsap a témára!
É - Csinálhatunk erre egy szituációs gyakorlatot?
T - Persze.
É - Hogy hívják az illetőt?
T - „A.”
É - Én vagyok „A.” Megmondanád nekem pontos megfigyelés formájában, mindenféle értékelés nélkül, hogy mit tettem, amit Te becsapásként élsz meg? Ez azért lenne nagy segítség nekem, hogy tanulni tudjak belőle.
T - A szituáció a következő… (kezdem mondani, de Éva közbeszól)
É - Nem, a szituációt én pontosan tudom, hiszen én vagyok „A.”
Hoppá, máris itt az első tükör, a bizalmatlanságom. Pedig a bizalom az egyik alapja az erőszakmentes kommunikációnak. Persze, hogy „A” pontosan  tudja, mi történt. Beszélgetünk… Jól esik elmondanom mindazt, amit a valós életben nem tettem meg a másik féllel szemben, csak vagdalkoztam, mert sértve éreztem magam, amiért becsapott. Most is vannak vagdalkozásaim…
T - Nem jöttél el az öcséd szülinapjára, pedig ott lett volna a helyed, szégyelld magad….!
Erőszakosan kommunikálok. Éva higgadt és figyel.
É - Milyen érzések vannak benned ezzel az egész helyzettel kapcsolatban?
T - Rosszul esik… Fáj…
Aha, hát ez az igazi motiváció. Lehullt a számonkérő álarc, és marad a tiszta érzelem, amit nem mertem a valóságban megmutatni. Hogy is van ez? Őszinteséget várok egy másik embertől, miközben én sem vagyok őszinte? Kezdem magam úgy érezni, mint az elvarázsolt kastély tükörtermében… szembesülések sorozata önmagammal. Éva oldja a pillanat nehézségét.
É - Szeretném elmondani, én hogy vagyok. Piszok rosszul. Egyetlen dolgot tudok tenni, hogy most utálom magam. Nem értem, miért hazudtam, mindig ezt teszem, ha kilátástalannak érzek egy helyzetet. Reménytelen hülye vagyok. Nagyon hálás lennék, ha őszinte, szeretetteli visszajelzést kaphatnék Tőled, és nem fordulnál el tőlem… Olyan sokan elfordultak már, segítene, ha Te nem ezt tennéd….
A beszélgetés folytatódott, a problémáról folyamatosan újabb és újabb réteget fejtettünk le szinte észrevétlenül…. Mi történt? Nem tudom. De ezt a beszélgetést követően elmondtam „A”-nak, hogy elfogadom a viselkedését, még akkor is, ha nem értek egyet vele, és elmondtam az érzéseimet is, azt, hogy fáj... Megnyugodtam, és szívből remélem, hogy Neki is segítettem a megértésemmel és az őszinteségemmel. Jól vagyok, és a szerepjáték segítségével lelkemben megtapasztaltam mindazt az elméleti információt, amire az erőszakmenetes kommunikáció épül, és aminek a bevezetőben foglalt lényegi részén túl most a részleteit is szeretném megosztani Önökkel, annak alapján, amit a szakértők elmondtak nekem.



Valódi motiváció

Az erőszakmentes kommunikáció egy Carl Rogers pszichológiáján alapuló modell, amelyet Dr. Marshall Rosenberg nevű amerikai pszichológus fejlesztett ki és indított útjára 40 évvel ezelőtt. Azóta több mint negyven országban alkalmazzák, oktatják, és folyamatosan fejlesztik a képzett szakemberek, akik egyéni és/vagy csoportos foglalkozások keretében döbbentik rá az embereket saját erőszakosságukra és segítenek a változtatásban és a változás folyamatában. No de mit is jelent az erőszakos kommunikáció pontosan? Erőszakot követek el akkor, ha a cselekedetem motivációja nem a szeretet, hanem valami más, például félelem, düh, elkeseredés, kétségbeesés, bosszú, vagy egyéb negatív érzés. A Marshall modell követésének elsődleges célja, hogy kimondott szavaink, cselekedeteink, viselkedéseink minél kevesebbszer járjanak ilyen eredménnyel. Mivel generációk óta arra kondicionálódtunk, hogy külső elvárásoknak próbáljunk megfelelni és ne önmagunknak, teljesen indokolt, hogy az emberek többsége agresszíven kommunikál, hiszen ezt tanultuk szüleinktől, nagyszüleinktől, dédszüleinktől. Csak a XX. sz-ban jutottunk el arra a fejlődési fokra, amelyen megjelent a befelé figyelésre való törekvés. Az erőszakos kommunikáció kialakulása, a legtöbb zsigeri viselkedéshez hasonlóan gyermekkorban kezdődik, például olyan esetekben, amikor azt mondják a szüleink, hogy a bátor kisfiú és az okos kislány nem sír. Ilyenkor a szülő nem hagyja, hogy a gyermek őszintén kifejezze érzéseit, hanem saját értékrendjét, mint egyetlen igazságot adja tovább. Ezzel a gyerek megtanulja a külső elvárásoknak való megfelelést, és nem tud egészségesen kifejlődni a saját értékrendje, illetve nem azt fogja elsődlegesen figyelembe venni. Ennek következménye lesz, hogy nem a valós motivációi alapján kommunikál majd az életben, ahogy ezt a szüleitől az említett szituációkban „jól” meg is tanulta.


KERETES: Az erőszakos kommunikáció ismertetőjelei

ÖNMAGAMMAL SZEMBEN:
Kényszerítem magam: Holnap reggel 6-kor felkelek, ha törik, ha szakad (pedig lehet, hogy amit csinálni szeretnék, nem olyan fontos, mint, hogy végre kialudjam magam)
Kritizálom magam: Lusta vagyok, trehány vagyok, buta vagyok…
Magam ellen cselekszem: Azért teszek valami olyat, ami nekem nem jó, hogy a másik szeressen.

MÁSOKKAL SZEMBEN:  Ha önmagammal erőszakos vagyok, mással is az leszek
Nem hagyom a másikat a saját értékrendje szerint működni, az enyémet erőszakolom rá: Ha okos vagy, nem sírsz! Te vagy az idősebb, légy belátóbb a kicsivel! Ha szeretsz, nem viselkedsz így. Jobban tudom nálad, mert tapasztaltabb vagyok.
Érzelmileg zsarolok: Ami a tányérodon van, azt meg kell enni, különben szomorú leszek, dühös leszek, nem szeretlek, stb… Ha ezt vagy azt megteszed, megbocsájtok.
Önmegvalósítás a gyermekben: Nem lehettem élsportoló, neked fiam úszni kell, ha tetszik, ha nem.
Feszültség levezetés: Most azonnal írd meg a házi feladatodat! (Pedig nem szükséges most azonnal, elég az este folyamán valamikor, de ha most megírod, oldódik az én feszültségem és ez az elsődleges célom.)
Mártírkodás: Feláldoztam a boldogságomat érted (most mindössze annyit kérek, hogy Te is áldozd fel a Tiédet értem).



KERETES: Kinek van szüksége arra, hogy megtanulja az erőszakmentes kommunikációt?
Mindazoknak,

  • akik nem tudnak kiállni magukért, így nem képesek felelőséget vállalni azért az életért, amit születésükkor ajándékba kaptak, és ami fölött a legnagyobb befolyásuk van.
  • akik ki tudnak állni magáért, de ennek következtében zűrössé válnak a kapcsolataik, hiszen csak magukra figyelnek és nem képesek hallani a másikat.
  • akik sokszor tapasztalják, hogy a jó szándékukat mások félreértik, és gyakran érzik úgy, hogy mindent megtesznek, mégsem kapják vissza azt, amit szeretnének.
  • akik fejlődni szeretnének az alábbiak terén:
    • saját értékrend kialakítása és figyelembe vétele
    • Konfliktushelyzetből való kijövetel úgy, ahogy mindkét félnek a legjobb
    • A konfliktusok valódi okának felismerése, azaz saját és a mások valódi motivációinak felismerése
    • Bizalom magam és a másik iránt
    • Rugalmasabb hozzáállás
    • Valódi érzések kommunikálása a feszültségek kommunikálása helyett
    • Harmonikus, kiegyensúlyozott élet



FOLYTATJUK!

Ajánlott irodalom:
Dr. Marshall Rosenberg - Szavak, ablakok vagy falak



Sziebig Tímea / Ideál Magazin, 2009 február