HU
Sajtómegjelenések

Értjük egymást

2016.04.26.
Kevés az értelem ahhoz, hogy értsük egymást. Több kell! A megértéshez érzelmekre van szükség. De mindez még mindig kevés, ha nem értjük önmagunkat. Ehhez kell a legtöbb… Őszinteség!

Hanyas vagy? ’28-as? –akkor, ahogy Szilágyi Györgytől tudjuk- Mi félszavakból megértjük egymást. A ’47-eseket Nagy Bandó András döbbenti rá ugyanerre, míg a mai fiatalok, azaz a 74-esek számára az Internet fórumain születnek versek arról, hogy nem csak azok értik egymást, akik együtt harcoltak a háborúban, vagy azok, akik együtt sínylődtek a szocializmusban, hanem azok is, akik együtt nőttek fel a Túrórudin és Mézga Gézán.
A hétköznapi dolgok megértéséhez azonban gyakran elég kevés, ha csupán ugyanabba a korosztályba tartozunk. Vajon mi minden lehet az oka annak, ha egy nyelvet beszélünk, mégsem értjük egymást és hogyan lehetne ezen változtatni? Az Erőszakmentes Kommunikációról (EMK) szóló sorozatunkban erre a kérdésre keressük a választ a módszer trénerei -Rambala Éva és Szentpéteri Julianna- segítségével. 
 

Rejtett kérdések

Jó esetben észrevesszük, ha nem értenek meg minket vagy mi nem értjük meg a másik embert. Nagyon gyakoriak azonban az olyan szituációk, amelyekben nem is gondoljuk, mennyire nem értjük egymást. A nem értés fakadhat egyrészt abból, hogy nincs megfelelő szókincsünk az önkifejezéshez, ám van egy ennél sokkal gyakoribb oka is: Nem azt mondjuk, ami legbelül történik velünk. Ilyenkor gyakran felszínes indokokkal hozakodunk elő, vagy a másik emberről, fogalmazunk meg kritikát, miközben a saját feszültségünkről szeretnénk beszélni, amit így csupán kivetítünk. Ha figyelünk, észrevehetjük, hogy minden kritika valamilyen kielégítetlen szükséglet tragikus kifejeződése, tehát kérés van mögötte. Az alábbi néhány példában jól érzékelhető, amikor a kommunikáció nem tükrözi egyértelműen a valódi mélységeket, ezáltal könnyen félreérthetővé válik a környezet számára. 
″    Állandóan piszkálom a másikat azzal, hogy figyelmetlenül dolgozik
♣    Feltehetően elkeseredett vagyok, és én szeretnék figyelmet, segítséget, támogatást. A saját bizonytalanságom kivetítésével burkoltan fejezem ki kérésemet.  Vagy nagyon félek, és szeretnék bízni abban, hogy a figyelmetlenül végzet munka eredménye nem lesz rendkívül negatív. (túlélés, az erőforrások ésszerű használata, az életöröm)
″    A három gyerekem közül kettővel szótértek, a harmadikkal nem, és ezért sokat kritizálom őt
♣    Valószínűleg a harmadik gyermekkel nem megfelelő a kapcsolódásom és az ebből létrejövő bizalmatlanság teremti meg azt az alapfeszültséget, ami forrásává válik a kommunikációs nehézségnek. 
″    Bejön a párom a lakásba sáros ruhában és piszkos holmit hoz haza. Nekiesek, amiért koszt és felfordulást okoz …
♣    Valójában szeretném, ha nem rombolná össze a rendet és tisztaságot, mert megbecsülésre vágyom azért, amiért ezt az állapotot megteremtettem. 
″    Diákként hazautazom a szüleimhez, és azt mondom nekik, hogy utálom a kollégiumot…
♣    Pedig az az igazi problémám, hogy valamiből bukásra állok. Így kérek segítséget, de félek a problémáról nyíltan beszélni.  Ami gyakran előfordul, ha a félelem egy bizonyos szintnél erősebb. 
″    A férjem nem olyan virágcsokrot hoz nekem, amilyet szeretek, ezen felháborodom, hiszen ennyi év házasság után már ismerhetné az ízlésemet…
♣     Az igazi problémám viszont az, hogy ő eltart engem így nincs meg a függetlenségem, amire vágyom. (Egy ilyen összefüggés feltárásához komoly energia-befektetésre, nagy önismeretre és/vagy EMK szakember közreműködésére van szükség!) 



Kisiklott szavak

Egészen gyermekkorig nyúlnak vissza a nem érthető kommunikáció kialakulásának gyökerei. Azokra az időkre, amikor a nevelés során arra kondicionáltak minket, hogy mások elvárásainak feleljünk meg a sajátunk helyett. Ha jól viselkedünk, boldogok lesznek a szüleink, örülni fog az óvó néni, stb… Ennek hozadékaként nem vagy csak nagyon nehezen alakul ki az egészséges belső értékrendünk, amit ráadásul többnyire nem tudunk megfelelően figyelembe venni. Ebből adódóan a másik ember szempontjaiból kiindulva kommunikálunk és nem a saját bensőnkből vezérelve. Ez az alapfeszültség lehet kiváltó oka az erőszakos kommunikációnak. Ami -ahogy már előző lapszámainkból kiderült- nem feltétlenül azt jelenti, hogy kiabálunk és csapkodunk, hanem azt, hogy hiányzik a belső stabilitás és a belső béke a kommunikációnkból, amit így valamilyen esetleg általunk sem felismert érzés -félelem, düh, kétségbeesés, megfelelési vágy, stb…- mozgat. Ilyenkor gyakran nem a kimondott szavak, hanem a hangsúly és a metanyelv miatt lesz erőszakos a megnyilvánulásunk. Amikor mondataink nincsenek harmóniában a mögöttük álló szándékkal, akkor a szavak kisiklanak, mert a szándék mindig erősebb a szavaknál. Így, ha bármilyen  tudatosan ki nem fejezett érzésből kommunikálunk, akkor az érzés megy át ahelyett, amit kimondunk. Ugyanez igaz a cselekedetek szintjén is. Ezért például hiába teszünk meg mindent valakiért, ha a motivációnk az, hogy viszonzást várunk, vagy félünk egyedül maradni, stb... Ilyen esetben ugyanis a másik fél ezt megérzi, és nem a cselekedetemre fog reagálni, hanem a mögöttes érzésre. Adott esetben elmenekül mellőlem, mert az odaadó viselkedésemből hiányzik a hitelesség.
TUDTA? A metanyelv tudatos használata kevés ahhoz, hogy eltereljük a figyelmet a kommunikációnk mögött álló, átütő erejű szándékról. Azokat az embereket lehet becsapni, tudatosan alkalmazott metakommunikációval, akiknek nincs megfelelő kapcsolatuk saját belső világukkal, és akik nem figyelnek.



KERETES: A megértés 6 „szabálya”
1.    Cselekedjünk mindig az adott pillanat energiái szerint és ne felejtsük el, hogy az a gondolat, érzés, cselekedet, ami az egyik pillanatban őszinte, a következő percben már nem biztos, hogy hiteles. 
2.    A megértés egy folyamat, amiért nap, mint nap tenni kell! Ha ma megértek valakit, az nem biztosíték arra, hogy holnap is érteni fogom.
3.    A kölcsönös megértéshez, szükség van a megértés szándékára és a gyermeki kíváncsiságra. 
4.    Minél inkább képesek vagyunk önmagunkról beszélni –még akkor is, ha ez fájdalmas-, annál nagyobb eséllyel értenek meg mások. 
5.    Legyen bátorságunk megmutatni érzéseinket! Ezzel erőt, nem pedig gyengeséget sugallunk. A lelkünk megmutatása mögött rejlő bátorság vonzóvá tesz!
6.    Fontos, hogy arról beszéljünk, mi mit szeretnénk, ne pedig arról, a másik mit tesz helytelenül. 



KERETES: Tünetek
Ha életünkben az alábbiak valamelyikét tapasztaljuk, bátran gondolhatunk rá, hogy változtatni kéne a kommunikációnkon!
•    Nagyon biztos vagyok abban, hogy értem az embereket, és ők is értenek engem. 
•    Úgy érzem, hogy általában nem értenek meg, és ez rosszul érint. 
•    Hosszabb ideje tapasztalom, hogy nem jönnek össze azok a dolgok, amiket szeretnék.
•    Válságba került valamilyen magánéleti, vagy hivatalos kapcsolatom és nem sikerül kilábalnom a helyzetből. 
•    Nem, vagy nehezen tudok „nem”-et mondani.
•    Nem, vagy nehezen vagyok képes kiállni magamért. 
•    Ha most végetérne az életem, úgy érezném, hogy vannak olyan emberek, akiknek nem mondtam el mindent, ami számomra fontos, illetve vannak olyan helyzetek, amiket nem éltem meg őszintén.
•    Fejleszteni szeretném az őszinteségemet magammal és másokkal szemben is.,

 

Sziebig Tímea tollából