HU
Sajtómegjelenések

Düh - hidat vagy falat emel?

2016.04.26.
Kielégületlen szükségleteink és az Erőszakmentes Kommunikáció - Minden embernek vannak szükségletei, igényei, vágyai, álmai…, és egy valóságos élete, amelyben mindezeket szeretné kielégíteni. A kielégületlenség, bármilyen területről legyen is szó, negatív folyamatokat táplál, ami szükségleteink esetében gyakran erőszakos kommunikációhoz vezet.

Amikor az Erőszakmentes Kommunikációról (EMK) szóló sorozatunk előző és egyben első részével kapcsolatban beszélgettem a módszer trénereivel Rambala Évával és Szentpéteri Juliannával, kulcsfontosságú információk birtokába jutottam mindennapi viselkedésünkkel és annak valódi mozgatórugóival kapcsolatban. A szakemberekkel való beszélgetés során felismertem, hogy számtalan olyan esetben kommunikálunk erőszakosan, amikor erről nincs tudomásunk, hiszen minden olyan cselekedetünk, amelyet a szeretet helyett félelem, düh, elkeseredés, kétségbeesés, bosszú, vagy ezekhez hasonló negatív töltetű érzés vezérel, egyfajta agresszióval társul, amit saját magunk vagy mások irányába közvetítünk. Ennek a folyamatnak a kiváltó oka elsősorban belső értékrendünk labilitásában rejlik, illetve abban, hogy mások elvárásainak próbálunk megfelelni a sajátunk helyett, aminek következtében nem a valódi motivációink szerint viselkedünk, így torzul a kommunikációnk.
És, hogy mindez hogyan függ össze a szükségleteink kielégületlenségével? Nos ezt első körben egy EMK tréningen sikerült megtapasztalnom, amire Rambala Évától kaptam meghívást.



Mumus és értelem

Világ életemben féltem a csoportos tréningeken való kitárulkozástól, ezért soha nem kerestem rá alkalmat, hogy kipróbáljam. Ezúttal úgy tűnt, az alkalom talált meg engem és én nem hátráltam meg. Ennek ellenére az adott nap reggelén úgy indultam neki a téningnek, hogy csak erőlködve tudtam kicsikarni néhány így is falsnak hangzó választ arra a kérdésre, hogy valójában, mi szél hozott ide. Ha akkor felhívott volna valaki, akinek őszintén elmondhatom a pillanatnyi gondolataimat, egészen biztos, hogy csupa negatív előítélettel ruházom fel ezt a számomra még ismeretlen élményt, pusztán azért mert félek tőle. Ezzel az attitűdömmel már sok évvel ezelőtt ráléptem az erőszakos kommunikáció útjára, amit a félelemmel táplált ítélkezés köveivel építettem magam előtt egészen az egynapos foglalkozás végéig. Akkor ugyanis értelmet nyertek a nap eseményei és megtapasztalásai. Attól pedig, aminek megismerése során meglátjuk az értelmét, máris nem félünk annyira. AHA!!! Minden ember egyik fontos alapszükséglete, hogy lássa az értelmét mindannak, amit tesz, amiben részt vesz. Azon a téren, ahol ezt a szükségletemet (akár félelemből, akár más negatív töltetű érzés miatt) hosszútávon nem elégítem ki, a viselkedésemet előbb utóbb átitatja az erőszak. Nos erre az összefüggésre talán soha nem jöttem volna rá, ha nem veszek részt a tréningen, és utána nem beszélgetek néhány órát a trénerekkel, akik az alábbiakban követett gondolatmenet alapján magyarázták el részletesen és érthetően a kielégületlen szükségleteink és a torzult kommunikációnk közti kapcsolatot.


Szükséglet, mint mozgatrugó

Az egyénnek és a társadalomnak egyaránt vannak szükségletei. Megfigyelhető, hogy ha egy társadalmi réteg bizonyos szükségletei hosszabb időn keresztül nem elégülnek ki, az érintett réteg motiváltá válik arra, hogy megváltoztassa az addigi rendszert, így nagy esély lesz a lázadásra. Ugyanez figyelhető meg egyéni szinten is. Ahhoz, hogy meg tudjuk vizsgálni, bizonyos viselkedésünk milyen szükségletünk kielégületlenségéből fakad, fontos tisztában lennünk azzal, hogy szükségleteink nem mások, mint viselkedésünk erős mozgatórigói. Minden embernek ugyanazok a szükségletei. A különbség abban van, hogy kinél, mikor és melyik kerül előtérbe. Bizonyára sok nő ismeri például azt az érzést, amikor úgy dönt, hogy az étkezésen spórol azért, hogy megvehessen egy csini ruhát. A szükségletek hierarchiája tehát egyéni, adott pillanatban aktuális helyzet alapján alakul. Azonos szükségleteinket mindannyian a saját igényeinknek megfelelően elégítjük ki. Minden embernek szüksége van mások szeretetére, de van, akinek ez a szükséglete attól elégül ki, hogy kedvesek vele a születésnapján, más valakinek pedig úgy, hogy puszit kap a párjától minden reggel.


Hamis szólamok

Minden cselekedetünkben van valamiféle motiváció, azaz szükséglet. Nagyon sokszor azonban nem a valódi szükségleteinket, hanem valami mást elégítünk ki azzal, ahogyan viselkedünk. Amikor egy szülő a gyermeke szeretetére vágyik, közben pedig olyan helyzetet teremt, amelyben tiszteletet követel ki, akkor mivel nem a valódi motivációja szerint viselkedett, és valós szükséglete helyett egy másikat elégített ki, minden valószínűséggel feszültséget teremtett a kapcsolatukban, mert a gyermek iránti verbális és/vagy nonverbális kommunikációjában erőszakos elemeket használt, ettől fals szólamot hallatott. Az Erőszakmentes Kommunikáció egyik alapja, hogy megtaláljuk a valódi motivációinkat, és azok szerint cselekedjünk, annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ahhoz, hogy felismerjük, mi mozgat minket valójában, nagyon fontos, hogy erősen kiépült legyen a belső értékrendszerünk, és annak megfelelően éljünk, ne pedig a külső elvárások irányába akarjunk teljesíteni. Csak a belül képzett hangok segítségével tudunk tisztán megnyilvánulni.


Egyedül nem megy?

Egy nézőpont szerint, szükségleteink sokasága négy kiemelt területre –kapcsolat, értelem, szabadság, biztonság- szűkíthető, mert minden más szükséglet összefügg ezek valamelyikével. Rendkívül nehéz feladat, hosszútávon mindegyik szükségletünket megfelelő mértékben kielégíteni, hiszen gyakori, hogy két szükséglet egymás ellenpólusává válik. Például a biztonságra való törekvés közben könnyen érezhetjük, hogy nincs elég szabadságunk és fordítva.
Figyelem! Ha huzamosabb ideig nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, vagy arra eszmélünk, hogy túlságosan hamar ítélkezünk valamivel kapcsolatban, akkor bátran elkezdhetünk gyanakodni rá, hogy valamilyen szükségletünket nem elégítjük ki megfelelően és lehet, hogy egy másik szükséglet kielégítésével próbáljuk pótolni a hiányt. Ma már tudom, hogy ennek felismerésében és helyrehozatalában nagy segítséget jelenthet a szakemberek közreműködése.

Szükséglet
Jelek a szükséglet kielégületlenségére
Kapcsolat, kapcsolódás
A legtöbben tudják, hogy ez fontos számukra, mégis hajlamosak átsiklani rajta a mindennapokban. Amikor az ember nem ismeri fel, hogy ez a szükséglete az, ami nem elégül ki, akkor általában más dologban kezdi el keresni a problémát, és a kivetített területen akar megoldást találni, ami természetesen nem segít az alaphelyzeten.

•    Amikor egy szülő a három gyereke közül kettővel szótért, a harmadikkal nem, annak gyakran az az oka, hogy kevés köztük az őszinte beszélgetés, nincs meg a jó kapcsolódás. Ez a probléma viszont a kivetülés következtében olyasmin fog lecsapódni, hogy a gyerek nem segít eleget a házimunkában, vagy nem eszi meg a vasárnapi ebédet.
•    Ha a gyermek azt kérdezi a szülőjétől: „mi bajod velem”, valószínűleg csak annyit szeretne hallani, hogy a szülő szereti és becsüli őt.

Értelem
Nagyon fontos szükségletünk, hogy tudjuk az értelmét annak, amit teszünk, és tisztában legyünk vele, hogy cselekedetünkkel mit fogunk elősegíteni. Amikor látjuk valaminek az értelmét, segítőkészebbek, odaadóbbak tudunk lenni, mert erősebb a motiváltságunk. Egy szirénázó rendőrautó láttán kevéssé igyekeznek az emberek helyet szorítani az utakon, viszont egy mentőautó közeledtekor, mindenki törekszik erre, mert tudja, ezzel hogy életet menthet.

•    Amikor úgy jár be valaki a munkahelyére, hogy azt érzi, mindenkit utál, különösen a főnökét, akkor nagy esély van rá, hogy nem látja értelmét a tevékenységének, nem szeret a munkahelyén lenni, mert nem érti, mi haszna van abból amin dolgozik. Ennek gyakori jele, hogy sokat veszekszik, mindenbe és mindenkibe beleköt, szidja a fax gépet, vagy a kávé automatát.
•    Akinek arra a kérdésre, hogy „akarom e a legjobbat kihozni magamból az adott szakterületen / munkaterületen”, az őszinte válasza „nem”, az biztos, hogy kevéssé látja  értelmét, vagy kevés értelmét látja annak, amivel foglalkozik.

Szabadság
Ha ennek a szükségletünknek a kielégítése veszélybe kerül, képesek vagyunk az életünket is kockáztatni. A történelem során sok ember ment háborúba hazája vélt, vagy valós szabadságáért. Ez történik egyéni szinten is, mert szabad szárnyalásra születtünk. A szabadságunkért akár olyan őrültségekre is képesek vagyunk, amelyekkel magunkban is kárt teszünk.

•    Amikor sokáig mások boldogságával foglalkozunk, eljön az a pont, amikor képesek vagyunk mérlegelés nélkül felrúgni egész életünket, ezzel hatalmas károkat okozva magunknak és közben azt mondjuk, hogy az önmegvalósításunknak ez az egyetlen útja. Pedig valójában a szabad választás szükségletünket akarjuk kielégíteni.
•    A gyermek nagyon sok esetben azért ellenkezik a szülő jó tanácsával, hogy megmutassa, szabad akaratából cselekszik, és nem veszi fel a sapkáját akkor sem, ha lefagy a feje. Az persze eszébe sem jut, hogy a megfázás sokkal ártalmasabb a sapkaviseletnél.

Biztonság
Az emberek egy része olyan fontosnak éli meg, hogy ennek kielégítése érdekében hajlandó túlzott mértékben lemondani egyéb szükségleteikről. A biztonság szükséglete lehet anyagi vagy lelki természetű, de a kettő bizonyos esetekben össze is kapcsolódik.

•    Azok az emberek, akik a szeretetüket kommunikálják azzal, hogy éjt nappallá téve dolgoznak azért, hogy anyagilag mindet megteremtsenek a családjuknak, gyakran valójában az anyagi biztonság megteremtésével akarják a családjuk együtt maradását biztosítani. Eközben éppen a családi életre nem marad idejük. Ez a kommunikációs zűr jól tükrözi a belső értékrend felborulását.

 

Ideál magazin 2009 március ; Sziebig Tímea tollából

FOLYTATJUK!

Ajánlott irodalom:
•    Dr. Marshall Rosenberg - Szavak, ablakok vagy falak