HU

Rólam

Még most is emlékszem a felháborodásomra, 1999-ből,  amikor egy pszichodráma csoportban, a vezetőtől a következő kérdést hallottam: „Észrevetted, hogy számodra a munka valami szükséges rossz?".

Azért nem vettem észre, mert el sem tudtam képzelni, hogy másként is lehetne.

 

18 éves koromra már tudtam, hogy szívesen tanítanék, de abból "nem lehet megélni", ezért választottam az üzleti életet és tanultam tovább a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán.  Később ugyanitt a tanár szakot is elvégeztem.

 

1999 nyarán, amikor ösztöndíjat kaptam egy 10 napos nemzetközi Erőszakmentes kommunikáció tréningre Svájcba, még nem gondoltam, hogy ez az út sorsfordító lesz számomra. Ugyanis ezt követően életemben először megpróbáltam olyan munkát végezni, ahol nem az anyagi kilátások motiváltak, hanem a lelkesedés.

 

Mára már hiszem, hogy mindannyian találhatunk olyan munkát, ami a lelkünket is támogatja, hasznos a társadalomnak, és meg is élhetünk belőle. Ez nem azt jelenti, hogy minden pontosan úgy alakul az életemben, ahogyan épp akkor szeretném, hanem azt, hogy felismerem a lehetőségeim, felvállalom a felelősséget a döntéseimért, tudatosítom, hogy mit miért teszek, és megbékélek a következményekkel.

 

Utólag azt is látom, hogy nem az üzleti életet hagytam ott a váltással, hanem megtaláltam a „saját termékemet”, amit értékesítek.  A kereskedelemhez és a tanításhoz is hűséges tudok maradni.

 

Az Erőszakmentes kommunikáció (EMK) által javasolt szemléletmódban ötleteket kaptam, hogy hogyan tudom a számomra legfontosabb kérdéseket megválaszolni: hogyan érdemes élni, hogyan tudok harmóniában élni önmagammal és másokkal. Hogyan tudom a harmóniát megtalálni az anyagi és a spirituális dolgok között. Ez mit jelent számomra? Mikor akarok elmosogatni, e-mailekre válaszolni, és mikor leülni és egy kicsit magamra vagy egy másik emberre hangolódni. Nagyon szerencsésnek gondolom magam, mert megadatott a lehetőség, hogy nap mint nap a számomra legfontosabb dolgokról, a szívemből beszélhessek a munkám során. Persze a szerencse mellett talán én is sokat tettem érte.

 

1996 óta folyamatosan tanulok Marshall Rosenbergtől, az Erőszakmentes kommunikáció modelljének kidolgozójától. 2000 és 2005 között mellette dolgoztam mint az International Center for Nonviolent Communication (Nemzetközi Erőszakmentes Kommunikációs Központ) által akkreditált tréner, és a kelet-európai projekt vezetője. A munkám során eljutottam Európán kívül Ázsiába, Dél-Amerikába, az USA-ba, Kanadába és jó néhány volt szocialista országba dolgozni.


Ezidáig a következő országokban tartottam képzést: Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Argentína, Ausztrália, Bosznia-Hercegovina, Brazília, Csehország, Dánia, Dél-Korea, Észtország, Grúzia, Hollandia, Horvátország, India, Kanada, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Mexikó, Moldávia, Norvégia, Oroszország, Puerto Rico, Románia, Sri Lanka, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna.

 

Trénerként a kommunikációt, a konfliktusmegoldást, a csapatépítést, valamint az életfeladat megtalálását és követését tartom erősségemnek.

 

Fontos számomra, hogy ne keverjem össze az Erőszakmentes kommunikációt és más, ehhez hasonló tanításokat és hogy a lehető legváltozatosabb közösségeket – mint például nyitott csoportok, iskolák, kórházak, üzleti élet, börtönök, államigazgatási intézmények – is képes legyek megszólítani. 

 

Spirituális utamon a legfontosabbnak azt tartom, hogy a hétköznapi életemben is képes legyek túllépni a jó és rossz ideológiáján. Miközben megélem az érzéseimet, az embereket, eseményeket előjel nélkül is tudjam szemlélni. És mindezt önmagammal kapcsolatban is meg tudjam valósítani.

 

 

Önéletrajz »»

 

Kedvenc filmjeim »»

 

Kedvenc könyveim »»