HU

Oktatás

Hogyan jelenhet meg az Erőszakmentes kommunikáció az oktatásban?


Ma már senki sem kérdőjelezi meg, hogy a kognitív és az érzelmi intelligencia fejlesztése egyaránt fontos az iskolán belül. Ez rendkívül jól hangzik, csak nekem úgy tűnik, valami olyat várunk el a pedagógus kollégáktól, amire nem annyira készítettük fel őket. Ki-ki a maga módján teszi amit tud.


Az én álmom diák mediátorok képzése. Kit nevezünk  mediátornak? Egy olyan pártatlan harmadik felet, aki abban segíti a konfliktusba került feleket, hogy egymás megértésén keresztül megtalálják a minden érintett fél számára megfelelő megoldást.  


Hogyan néz ez ki?  Azokban az oktatási intézményekben, ahol az iskolafenntartó, a pedagógusok és a szülők egy jelentős százaléka (elegendő a kritikus tömeg eléréséhez) szívügyének tekinti az Erőszakmentes kommunikáció szemléletmód elsajátítását, kiképezzük az érdeklődőket mediátorrá. Néhány szülőt és pedagógust, de többnyire diákokat. 
Így a konfliktusba keveredett gyerekek, esetleg szülők vagy pedagógusok, akik  maguk is ismerik az Erőszakmentes kommunikáció folyamatát, pontosan fogják tudni, hogy kihez folyamodhatnak segítségért, és hogyan fog a folyamat lezajlani.


Ez persze hosszabb folyamat eredménye lesz. Legtöbben arra kondicionálódtunk, hogy az iskolában a tanár megmondja, kinek volt igaza, kinek nem, ki mennyi büntetést és mennyi jutalmat érdemel. Ahhoz, hogy a diákok elfogadják egymás segítségét a konfliktusok békés rendezésében, jó lenne, ha élő példát látnának a körülöttük élő felnőttektől. Csak sajnos az a példa, amit mi tudunk mutatni, nagyon ritkán példaértékű.

 

Hogyan fejlesztheti az Erőszakmentes kommunikáció alapú mediátor képzés az érzelmi intelligenciát?


Ha megtanítjuk a gyerekeket a példamutatásunkkal beazonosítani és szavakkal is kifejezni az érzéseiket, az egy óriási lépés lesz.


Az Erőszakmentes kommunikáció használata a mediáció alapjaként azért is fontos, mert nemcsak utólagos tűzoltás, hanem megelőző is. Azok, akik gyakran kerülnek konfliktusba, gyakran fogják beazonosítani a saját érzéseiket, szükségleteiket, és meghallani, hogy mi is történt a másik fél szívében, Ezáltal sokat gyakorolnak, s előbb utóbb már egyre több helyzetben képesek lesznek szavakkal is kifejezni, mi is történik bennük. Főleg, hogy nagyon sok konfliktus ismétlődik.


Meggyőződésem szerint az oktatás a hatalmi pozícióból egyre inkább szolgáltatássá alakul át. Először jött a szabad iskolaválasztás, aztán egyre több lett a képzett pedagógus, majd egyre kevesebb gyerek született és - értelemszerűen - jár iskolába.  Ezek a körülmények teljesen más hozzáállást várnak el az ott dolgozóktól, akiket évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt még egy más helyzet kezelésére képeztek ki.


Az a pedagógus, aki nemcsak a tananyagot tudja megtanítani, hanem egyre tudatosabban tud figyelni a gyerekek érzelmeire is, és segíteni tudja őket abban, hogy hogyan barátkozzanak meg az érzelmeikkel ahelyett, hogy elfojtanák azokat, vagy hagynák, hogy az érzelmeik irányítsák őket, mindenképpen valami különlegesen nagy segítséget tud adni a diákjainak, hogy az élet viharaiban feltalálják magukat.