HU

Az erőszakmentes kommunikációról

Nekem az Erőszakmentes kommunikáció (EMK) nemcsak egy kommunikációs forma, hanem egy szemléletmód is. Arról szól, hogyan tudom egyformán figyelembe venni a saját magam és a másik fél jóllétét. A megszokott módja az egymáshoz való viszonyulásunknak: vagy úgy csinálod, ahogyan én akarom (megírod a leckét, határidőre elvégzed a feladatot stb.), vagy én hunyászkodom meg, és a béke kedvéért, esetleg abból a tévhitből, hogy nincs választásom, megteszek dolgokat.

 

Az Erőszakmentes kommunikáció használatával létezik más hozzáállás is!

Én azért tettem fel az életemet ennek a tanítására és ezen keresztül a tanulására is, mert nagyon sokat segített a saját konfliktusaim megoldásában. Hogyan? Nagyon egyszerűnek tűnik: minden helyzetben, a másik kritizálása nélkül, őszintén elmondom, hogy vagyok én most, és mit szeretnék, mi történjen. Ezt sokkal egyszerűbb célként kitűzni, mint megvalósítani.

Először is számomra nagyon sok gyakorlást igényelt, hogy egészen pontosan beazonosítsam, hogy most hogy is vagyok. Az a kitétel, hogy a másik kritizálása nélkül legyek őszinte, csak tovább bonyolítja a dolgot, de semmi sem lehetetlen. Ha bármit hallok, és ez lehet a legdurvább kritika is, egyből lefordítom a szív nyelvére, vagyis meghallom, mit érezhet a másik fél és mire lehet szüksége.

Mi, emberek valójában csak két dolgot kommunikálunk: KÉREM és KÖSZÖNÖM. Egy kis gyakorlással bárki megtanulhatja, mi módon hallhatja meg a KÉREM-eket és a KÖSZÖNÖM-öket bármilyen üzenetek mögül.


Az Erőszakmentes kommunikáció elsajátításának kihívásai  

  • Többnyire nem tudom pontosan beazonosítani, hogy is vagyok most.  Csak annyit tudok elmondani, hogy rosszul.

  • Hozzászoktunk ahhoz, hogy az érzéseinkért másokat tegyünk felelőssé. Az EMK tanulásának folyamatában megtanulunk felelősséget vállalni az érzéseinkért, szándékunkért, szavainkért és cselekedeteinkért. 
  • Nehéz felvállalni, hogy mindig, minden helyzetben, mindenkinek van döntési lehetősége.  Olyan nincs, hogy valamit meg kell csinálni, legfeljebb egyik választható következmény sem tetszik.  A saját felelősségemet is nehéz elfogadni, hogy én döntöttem így, valamint azt is, hogy a másik fél is szabadon dönt. 

  • Senkit nem tudok sem boldoggá, sem boldogtalanná tenni. 
     

Néhány gondolat az erőszakról

Meggyőződésem, hogy amikor NEM szívből jövő meggyőződésből fakad a cselekedetem, akkor erőszakot követek el.  Gyakran önmagunkkal szemben vagyunk erőszakosak.
Ez azt jelenti, hogy ha kötelességtudatból naponta felhívom az anyukámat, mesét mondok a gyerekemnek, bemegyek a munkahelyemre, mosolygok az ügyfelekre, akkor én erőszakos vagyok?

Szerintem igen. Erőszakot követek el egy emberi lénnyel szemben, aki történetesen én vagyok. Amikor megszülettünk, mindannyian ajándékba kaptunk egy életet. Semmi másra nincs olyan nagy hatásunk, mint a saját életünkre.


Mit tehetek helyette?

Ne hívjam fel az anyut, ne mondjak mesét a gyereknek, ne menjek be dolgozni, ne mosolyogjak az ügyfelekre?

  1. Megállhatok egy pillanatra és megkérdezhetem magamtól: mit tennél most, ha szeretetből cselekednél? Mi tűnik előbbre vivőnek? A hozzáállásom megváltoztatása, a helyzet megváltoztatása vagy a helyzetből való kilépés? Az nagyon fontos, hogy merre indulok el!
  2. Amikor időd engedi, javaslom, írj le legalább 10 különböző megoldást, ami kivezető út lehetne a fent említett helyzetből! Nincs semmi más megoldás? Csak az az egy, amit már évek óta teszel és nagyon nem szereted? Olyannal még nem találkoztam. Te lennél az első.
  3. Ha az összes kreativitásod összeszedted és számtalan, de minimum 10 különféle megoldást összegyűjtöttél, javaslom, keresd meg a leginkább megfelelőnek tűnő pillanatot és beszéld meg ezt a dolgot az illetékesekkel (anyukáddal, gyerekeddel, főnököddel, visszatérő vásárlókkal)! Számomra az eddigi tapasztalatok nagyon meggyőzőek voltak, mindig találtunk mindenki szükségleteit kielégítő megoldást, HA legalább az egyik fél hitt ebben, és hajlandó volt ezért tenni is.
     

Ha további részletek is érdekelnek, szeretettel látlak valamelyik általam ajánlott képzésen!


Elolvashatod

Marshall Rosenberg, A szavak ablakok vagy falak (Agykontroll Kft Budapest, 2001.) és

Marshall Rosenberg: Így is lehet nevelni és tanítani (Agykontroll Kft Budapest, 2005.) című könyvét.


Ha tudsz angolul, érdemes fellátogatni a www.cnvc.org oldalra is.